Eleged van abból, hogy egyfolytában újrakezdő vagy spanyoltanulás terén? Új év, új elhatározás, ebben az évben meglesz a nyelvvizsga. Aztán ahogy beköszönt a február, és már nyoma sincs az új lendületnek. Ismerős a helyzet? Valahogy a spanyol és te nem tudtok zöld ágra vergődni...
Hadd meséljek el egy személyes történetet:
Másodéves gimnazista lehetett az egyik tanítványom, mikor az édesanyja megkeresett, hogy segítsek neki a spanyolban. Felsőfokon beszélt angolul, de valahogy a spanyollal nem tudott megbékélni. Többször mondta is nekem, hogy ő utálja a spanyolt, a spanyol meg őt. Minden motivációs és pszichológiai tudásomat bevetve igyekeztem őt lelkesíteni, és átlendíteni a mélypontokon, de ezek az apró sikerek csak pillanatnyiak voltak.
Míg egyszer eszébe jutott, hogy szívesen kimenne Spanyolországba pár hétre tanulni. Nagy örömmel fogadtam az elhatározását, és segítettem neki mindenben. Kicsit izgatottan, de nagy várakozással készült az útra. A kintléte során, az első pár napban záporoztak felém az üzenetei, kérdései, mit hol talál a városban, stb. Aztán egyre ritkultak ezek az üzenetek, míg egy hét után már én írtam rá, hogy megkérdezzem, mi újság. Teljesen "megfeledkezett" rólam. Összebarátkozott a szobatársával, az őt fogadó családdal, lettek barátai az iskolából, egyszerűen magával ragadta a salamancai spanyolos nyüzsgés, élményszerzés, szabadságérzet.
És mi történt mikor hazajött? Először is nem ismertem rá... azaz a spanyoltudására. Már nem izgult, amikor meg kellett szólalnia. Nem kellett folyton rászólnom, hogy ne magyarul, hanem spanyolul beszéljen. Olyan természetesen jött belőle a spanyol beszéd. Elkezdett spanyolul gondolkodni. Megérezte és megélte a spanyol kultúra lüktetését, a spanyol emberek gondolkodásmódját. És én csak ámultam és bámultam. Tudtam, hogy az anyanyelvi környezet csodákat tud művelni, nem csak az ember tudásával, hanem a hozzáállásával is. De hogy 4 hét kintlét ekkora változásokat hozzon, azt még én sem gondoltam volna! Ekkor határoztam el, hogy ezt a lehetőséget komolyabban kell vennem, és másokat is hozzá kell segítenem, hogy ilyen élményekkel legyenek gazdagabbak, és magabiztosságot szerezzenek abban, hogy "igen, én is képes vagyok felső fokon spanyolul beszélni"!
Gondolom a történet végét kitaláljátok, a diákom egy kis rásegítéssel letette a középfokú nyelvvizsgát és még abban az évben leérettségizett spanyolból. 🙂 És én persze nagyon büszke voltam rá! 🙂
Ez a lehetőség neked is nyitott, nézz körül honlapunkon, vagy írj nekünk és segítünk kiválasztani a neked való megoldást. ;)